Kréta és szén rajz

Amikor a rajzolásról gondolkozunk általában a ceruza-vagy toll rajzok jutnak az eszünkbe. Valóban, ezek a legkézenfekvőbb grafikai megoldások. Ezen eszközök mindegyikével lehet egy szín tónusskáláját létrehozva ábrázolni. És ha szeretném egyszerűen megfogalmazni, mi is a grafika, akkor én ezt így mondanám: egy szín világos közép-és sötét tónusainak alkalmazásával való ábrázolás, vonalak és tónusok sokasága. Ez az “egy szín”  lehet fekete, barna, kék, zöld, mondhatni szinte bármi. De nehezebb sötét tónusokat létrehozni bizonyos színekkel, amelyek legfedettebb, legtelítettebb állapotukban is “világosak”, mint például a sárga, a piros és árnyalataik. Ezért nem találunk a művészettörténetben sárga tónusos rajz példát. Viszont csodálatos rajzok készültek szénnel és vörös krétával. Ezekből hoztam ma nektek pár szemet gyönyörködtető példát.

Valószínű azok az alkotók, akik a barlangok falain alkottak kipróbáltak mindent maguk körül, mivel is lehet nyomot hagyni egy-egy felületen. A szén ez egyik legősibb rajzeszköz, ők is rátaláltak a hol puha, hol kemény darabkára, amivel vonalat is lehet húzni, de elkenve csodálatosan finom tónusok is létrehozhatóak. A másik pedig a kövek, égetett cserepek porló állagú darabjai. Porrá zúzódnak könnyen. Így az előnyük pont a hátrányuk: gyorsan lehet velük dolgozni, vázlatot készíteni, alakítani az ötleteket, tónusokat. De elkészülés után is elkenődnek, azaz nem tartósak, fixálni kell őket. Épp ezért a művészek körében a vázlatok és tanulmányok eszköze a szén és a kréta.

Például a reneszánsz mesterek kréta raizai azok a kartonok, amelyekkel a nagy méretű alkotásokat vázlatolták, majd kilyukasztgatva a segítségükkel vitték át a vázlatot a falra, vagy a nagyobb vászonra szénporral. Ilyen Leonardo da Vinci és Michelalngelo alábbi vörös kréta alkotása.