A művészetterápia újkeletű fogalom. Öt évvel ezelőtt hallottam róla először. Azóta magával ragadott, és az életem meghatározója lett. Sokrétű, összetett, több síkon alkalmazható. A szakdolgozatomat a művészetterápia önismereti alkamazásából írtam. Ebből ragadtam ki pár részt a fogalom itthoni használatával kacsopatban, a megfelelő szakirodalomra hivatkozva. Későbbi bejegyzésben írok majd a szó ( művészetterápia – “Art therapy” “Therapyc art”- azaz a művészet, mint terápia ) különböző használatáról, hogy pontosabban körvonalazódjon mi a művészetterápia, milyen alkotói és befogadói élmények és célok mentén jönnek létre az egyéni, és csoportos foglalkozások. Jó olvasást kívánok! Bármilyen felmerülő kérdésre szívesen válaszolok!
Jóllehet az előző század fordulója óta vizsgálják a kreatív-és alkotó tevékenységek pozitív hatását mind az egészséges, mind a diagnosztizált pszichés megbetegedéssel élők életében. Hárdi (2016) a művészetterápia eredetét a spontán alkotás gyógyító hatásának felismeréséhez köti. Az alkotás öngyógyító szerepe, valamint az ábrázolás és (ön)kifejezés vizsgálata napjainkban már nem csak a pszichoterápia, hanem az önismeret területével is összekapcsolódik. A művészetterápia során az alkotó tevékenység lehetővé teszi a belső élmények és érzések kifejezését, ezáltal hozzájárulva az önismeret mélyítéséhez és a személyes kibontakozáshoz (Antalfai, 2016).
Már közhely, hogy rohanó világban élünk, ami lassításra vágyik. Az alkotások során ezt a lassuló, befelé forduló igényt szeretném kiszolgálni kompetencia határon belüli folyamatokkal. Célom a foglalkozások során visszatalálni ahhoz az az alapvető emberi igényhez, amit az élet alapja: látszani és nyomot hagyni. Saját belső képeinket, hangokat, szavakat kifejezni, egyben tisztelve meghallgatni másokét. Közösen hozni létre megtartó, alkotó csoportélményt. Ebben a szellemiségben készítettem el a csoportfoglalkozásokat, ezt a dolgozatot, és reményeim szerint a jövőbeli foglalkozásokat is ezen elvek alapján hozom majd létre.
A művészetterápia az alkotás folyamatát, vagy már művészeti értékkel rendelkező alkotások felhasználását, vagy ezek kombinációját használja. Ez által az alkotás és/vagy befogadás élménye a terápiás folyamat. Az alkotási folyamatokra jellemzően a megjelenő tartalmak szavakkal nem megfogalmazhatójelentést is magukban foglalhatnak (Vass, 2021). Ez által specifikus terápia, hiszen maga az alkotás kifejezés egyben (manifeszt tartalom), ami egyéb, mélyebb jelentést is (látens tartalmak) is bemutathat. Guzman (2023) szerint a művészetterápia gyakorlatai során az alkotó kliens saját belső élményeit és érzéseit tudja feltárni, elősegítve az önismeret fejlődését.
Napjainkra már nem kérdés, hogy a jóllétünkhöz nagymértékben hozzájárul az alkotás és befogadás élménye, legyen szó zenéről, irodalmi tevékenységről, a képzőművészet bármely ágáról, nem megfeledkezve a mozgásról, táncról vagy mozgóképről sem. Ezek összesége képezi a komplex művészetterápiát. Így a non duális terápiák sorát a biblioterápia, irodalomterápia, meseterápia, és drámajáték egészíti ki. Mazza (2025, p.34) kiemeli, hogy az irodalomterápia során a résztvevők érzelmeik kifejezésén keresztül dolgozzák fel belső élményeiket, ami támogatja önismeretük és érzelmi egyensúlyuk fejlődését. A zeneterápia során a zenei improvizáció (aktív zeneterápia), zenehallgatás (receptív zeneterápia) és az integratív zeneterápia révén a kliens saját érzelmeire és
belső folyamatai figyel. Ezzel kapcsolódik önmagához, fejlődik érzelmi tudatossága és ezáltal az önismerete” (Fekete & Paár, 2024). Peseschkian (1991) szerint a kliens gyakran a történet szereplőire vagy szituációira vetíti saját élményeit, ezáltal tudatosítva érzéseit, értékeit és belső motivációit. A mesék struktúrája és a szereplők fejlődése segíti az önismereti reflektálást, valamint a problémamegoldó gondolkodás és érzelmi feldolgozás fejlesztését, így a történetmesélés a személyes kibontakozás fontos eszközévé válik. A történetekkel kapcsolatos drámajáték során a résztvevők szerepekbe való beleélése és az improvizáció lehetővé teszi érzelmeik kifejezését és tudatosítását, ezáltal támogatva az önismeret és a személyes fejlődés folyamatát (Tóth, 2017). Boldizsár (2023, p. 107) kiemeli, hogy a mesékben bemutatott segítői kapcsolatok példát adnak arra, hogyan választható ki a megfelelő támogatás, ami elősegíti az egyén érzelmi fejlődését és önismeretének mélyítését.
A komplex művészetterápiás foglalkozások a felsorolt területek (kompetencia határon belüli) alkalmazását jelenti, ahol a foglalkozásokon belül a szabad önkifejezés a terápiás célnak megfelelő instrukciók segítségével biztonságos térben, egyéni, vagy csoportos keretek között zajlik. Az alkotások és az alkotó folyamatok legyen az képzőművészeti, irodalmi (bármely műnemben született mű felhasználásával), zenei, vagy mozgás általi kifejezés, soha nem esik esztétikai megítélés alá. Nem történik minősítés, ítéletalkotás, vagy művészi értékmeghatározás, ezért a foglalkozásokon való részvételhez nem szükséges előképzettség, a feladatok elvégzéséhez szükséges technikai ismertetés és instrukció minden esetben elhangzik az alkalmak során. Az alkotások az emberi cselekvés, kreativitás és kifejezés alapműködését használja a pszichoterápia tapasztalatainak felhasználásával. A művészetterápiás térben az “én-közlés” szabályainak megfelelő teret biztosít a csoportvezető, aki jelenlétével biztonságos, odafigyelő, etikus kereteknek megfelelően vezeti az egyéni alkalmakat és a nyitott vagy zárt csoportokat.
A magyarországi művészetterápia élenjáró képviselője Antalfai Márta által fémjelzett Katarzisz komplex módszerének köszönhetően a művészeti alkotások befogadása, és egyéni alkotás közben létrejövő katarzis élmény a terápiás folyamat központi fogalma. A katarzis szó lelki megtisztulást jelent. A szó görög eredetű, ahol az arisztotelészi dráma célja a nézőben létrejövő érzelmi élmény, mely megtisztulást, erkölcsi felemelkedést hoz. A szó további tartalmaiban megszabadulást, belső nedvektől való megtisztulás jelent, amit a test és a lélek megkönnyebbülése kísér, egyfajta magasabb szintre való jutással, megtisztulással. A komplex művészetterápia tovább viszi ezt a gondolkodást. Egyik legfontosabb hatásmechanizmusa a katarzis élményhez juttatás. A műalkotások befogadása, valamint a saját alkotói folyamatokon keresztül létrehozva az élményt.
A katarzis mellett a másik meghatározó fogalom, az időkereteken és kompetencia határokon belüli célkitűzés a művészetterápiás alkalmak során a flow élményhez jutás. Csíkszentmihályi (1991) szerint a flow olyan alkotói pszichés fókuszált állapot, ahol a kihívás és az egyén képességei egyensúlyban vannak. Az alkotó folyamat során az alkotó a folyamattal egyé válik, a valós időérzékelését egyéni időérzékelés váltja fel. Megszűnik a külső, és a belső szétválasztódása, így csak jelen levő, alkotó én-élmény tapasztalat, egyfajta belefeledkezés jön létre, az önkritika és a külső elvárások háttérbe szorításával. A flow élménye pozitív megtapasztalást hoz létre, ezáltal belső erőforrássá válik, és lehetővé teszi az önfeltárást, a belső világgal való kapcsolódást.
Gyere, és alkoss velem, rajzolj velem! Járjuk együtt az önismeret útjá pontól pontra, lépésről lépésre!
A következő írásban az önismeret fogalmát fogom körbejárni! Várlak vissza, és remélem találkozunk egy alkotófoglalkozáson!
Art Therapy – A Journey of Self-Discovery Through Creativity
Art therapy is a relatively new concept. I first heard about it five years ago. Since then, it has captivated me and become a defining part of my life. It is diverse, complex, and can be applied on many different levels. I wrote my thesis on the use of art therapy as a tool for self-awareness and self-exploration. In this article, I have selected a few sections from my thesis that relate to the use and understanding of the concept in Hungary, supported by relevant professional literature.
In a future post, I will explore the different uses of the term art therapy – including the idea of art as therapy – in greater detail. My aim will be to clarify what art therapy actually means, and to explore the creative and receptive experiences and intentions that shape individual and group sessions.
I hope you enjoy reading! If you have any questions, I will be happy to answer them.
Although the positive effects of creative and artistic activities on the lives of both healthy individuals and people living with diagnosed psychological conditions have been studied since the turn of the twentieth century, the field has continued to evolve considerably.
Hárdi (2016) traces the origins of art therapy to the recognition of the healing potential of spontaneous creative activity. The self-healing role of artistic creation, as well as the study of representation and self-expression, is now connected not only to psychotherapy but also to the field of self-awareness and personal development. Through art therapy, the creative process enables inner experiences and emotions to be expressed, thereby contributing to deeper self-awareness and personal growth (Antalfai, 2016).
It has almost become a cliché to say that we live in a fast-paced world – one that increasingly longs to slow down. Through creative activities, I would like to respond to this need for slowing down and turning inward, while remaining within the boundaries of my professional competence.
During my sessions, my aim is to reconnect with a fundamental human need that lies at the heart of life itself: to be seen and to leave a trace. To express our own inner images, sounds, and words, while at the same time listening to and respecting those of others. To create, together, a supportive and meaningful group experience through creativity.
This is the spirit in which I developed my group sessions, wrote my thesis, and, I hope, will continue to design my future sessions.
Art therapy uses the process of artistic creation, existing works of art, or a combination of the two. In this way, the experience of creating and/or receiving art becomes part of the therapeutic process.
Creative processes can reveal meanings that cannot necessarily be expressed through words (Vass, 2021). This is one of the characteristics that makes art therapy a specific form of therapeutic work: the artwork itself is an expression of manifest content, while it may simultaneously reveal deeper, latent meanings.
According to Guzman (2023), art therapy practices allow clients to explore their own inner experiences and emotions, thereby supporting the development of self-awareness.
Today, it is widely recognised that the experience of creating and engaging with art can contribute significantly to our overall well-being. This may involve music, literature, any branch of the visual arts, as well as movement, dance, or moving images.
Together, these fields form what is known as complex art therapy. This broader approach can also include bibliotherapy, literary therapy, fairy-tale therapy, and drama-based methods.
Mazza (2025, p. 34) highlights that in literary therapy, participants process their inner experiences by expressing their emotions, supporting the development of self-awareness and emotional balance.
In music therapy, musical improvisation (active music therapy), music listening (receptive music therapy), and integrative music therapy enable clients to turn their attention towards their own emotions and inner processes. Through this, they connect with themselves, develop greater emotional awareness, and consequently deepen their self-awareness (Fekete & Paár, 2024).
According to Peseschkian (1991), clients often project their own experiences onto the characters or situations within a story, thereby becoming more aware of their emotions, values, and inner motivations. The structure of stories and the development of their characters support self-reflection, as well as the development of problem-solving skills and emotional processing. Storytelling can therefore become an important tool for personal growth.
Drama activities based on stories allow participants to immerse themselves in different roles and engage in improvisation, creating opportunities to express and become aware of their emotions, thereby supporting self-awareness and personal development (Tóth, 2017).
Boldizsár (2023, p. 107) emphasises that the supportive relationships portrayed in fairy tales can provide examples of how to recognise and choose appropriate forms of support, thereby contributing to emotional development and deeper self-awareness.
Complex art therapy sessions involve the use of the fields described above, always within the boundaries of professional competence. Within these sessions, free self-expression takes place in a safe environment, guided by instructions appropriate to the therapeutic or developmental objectives, either individually or in a group setting.Whether the creative process involves visual art, literature – using works from any literary genre – music, or movement, the resulting artwork is never judged on the basis of aesthetics. There is no grading, judgement, or assessment of artistic value. Therefore, no previous artistic training or experience is required to participate. Whenever a particular technique or method is needed to complete an activity, the necessary technical guidance and instructions are provided during the session. These creative processes draw on fundamental human capacities for action, creativity, and expression, while also incorporating insights and experiences from psychotherapy.
Within the art therapy setting, the group facilitator provides a space that respects the principles of “I-statements” and personal expression. Through their presence, the facilitator creates and maintains a safe, attentive, and ethical framework for both individual sessions and open or closed groups.
One of the defining approaches within Hungarian art therapy is the Katarzisz Complex Method, associated with Márta Antalfai. Within this approach, the experience of engaging with works of art, as well as the cathartic experience that may emerge during individual creative processes, occupies a central position in the therapeutic process.
The word catharsis refers to emotional or psychological cleansing. It originates from the Greek concept in which, according to Aristotle, the purpose of drama was to evoke an emotional experience in the audience that could lead to purification and moral elevation. The concept also carries meanings related to liberation and cleansing, accompanied by a sense of relief in both body and soul – an experience of reaching a higher level through inner purification. Complex art therapy carries this way of thinking further. One of its most important mechanisms of action is the opportunity to experience catharsis – through engaging with works of art as well as through the experience of creating one’s own artwork.
Alongside catharsis, another important concept within art therapy sessions – always considered within the given time frame and professional boundaries – is the experience of flow.
According to Csíkszentmihályi (1991), flow is a focused psychological state in which the level of challenge and the individual’s abilities are in balance. During the creative process, the creator becomes deeply immersed in the activity. The ordinary perception of time gives way to a more personal sense of time. The distinction between the external and internal worlds temporarily fades, leaving a deeply present creative self-experience – a state of complete absorption. Self-criticism and external expectations recede into the background, allowing the individual to become fully immersed in the creative process. The experience of flow can generate a deeply positive sense of accomplishment and well-being. It can therefore become an inner resource, creating opportunities for self-exploration and for connecting with one’s inner world.
Come and create with me. Draw with me.
Let us walk the path of self-discovery together – point by point, step by step.
In my next article, I will explore the concept of self-awareness and what it means to truly know ourselves.
I look forward to welcoming you back – and I hope we will meet one day in a creative session!